Tumblr_mfttp2yle31r5hly1o1_500_large

..és sok mindent végigcsinált már életében - csakhogy kivétel nélkül jelentéktelen, sőt sokszor értelmetlen dolgokat: olyan veszekedéseket, amelyeket egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldhatott volna; vagy például kibírta, hogy ne hívja fel a pasit, akibe szerelmes volt, csak mert azt gondolta, hogy úgysem lesz belőle semmi. Mindig önmagának akarta bizonyítani, hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is gyenge és törékeny volt. De ezt nem akarta, vagy inkább nem merte magának beismerni.



Több vagy, mint a hibák, amiket a múltban elkövettél; több vagy, mint a rossz döntések, amiket anno hoztál és sokkal több vagy, mint a problémák, amiket magadnak kreálsz!



Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet - de soha nem valósul meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.



Nem szeretem az emlékeket, mert könnyen vezetnek könnyekhez, s mindig ha rá gondolok megszegem a saját magamnak tett ígéretem. Ez egy harc, egy folyamatos küzdelem a felejtés és az emlékeim között.



Mikor azt mondom, "nem akarok beszélni róla", akkor igazából nagyon is nyomja a lelkem a dolog de nem találom a megfelelő szavakat. Mikor nagyon csendes vagyok, az azért van mert túl sok mondanivalóm lenne és mindent egyszerre akarok rád zúdítani és nem tudom hol is kezdjem. Ha 5 perce nem vagy mellettem már hiányzol, ugyanakkor valahogy azt is szeretem ha külön vagyunk és mindketten a saját utunkat járjuk. Szeretem, hogy sok olyan dolgot kedvelsz Te is, amit én is, de imádom benned azt is, hogy ennyire különbözünk.. Tele van a fejem ilyen gondolatokkal, emlékekkel Rólad, félelemmel és törődéssel és azzal, hogy vajon milyen lesz a jövőnk.. lesz-e jövőnk?



..és minden reggel keressük az okot arra, hogy kimásszunk az ágyból: valaki azért ébred fel, hogy megcsókoljon valakit; van akinek az első vágya reggel egy bögre kávé - de van, akinek nem ilyen egyszerűek a reggelek. Akiknek nincs vonat, amit el kellene érniük, vagy nincs valakijük, akiknek a kezét megfoghatnák. Nincs semmi, amiért érdemes lenne belekezdeni egy újabb napba.



Elhagyott? Nem szeret már? A legjobb bosszú erre az, ha tovább lépsz és túl jutsz a dolgon. SOSE add meg a másiknak azt az örömöt, hogy lássa, mennyire szenvedsz miatta!



..és igen, lesz, hogy elbuksz majd egy matekdogát; olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is fogsz emlékezni; lesz, hogy túl sokat iszol majd és olyan dolgokat mondasz, amiket másnap reggel már megbánsz; kibeszéled majd a barátaidat és ők is ugyanezt teszik veled; a véleményed az emberekről változni fog, amint jobban megismered majd őket; lesz olyan kötelező, amit szívesen olvasol el; lesz, hogy teli torokból énekelsz otthon mikor senki sem hall; arról álmodsz majd, hogy új városba költözz és mikor ez megtörténik, rögtön hiányolni kezded majd az otthonod; egy nap majd rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak - és soha, de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Ezt minden reggel mondogasd magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából számítanak.



Gyenge vagyok töriből, de arra emlékszem, amikor először láttalak. Nem vagyok kémiazseni, de azt még én is tudom, mi játszódik le bennem ha mosolyogsz. Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, mennyire imádlak. :)



Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted.. hogy Téged szeret, Téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, maga mögött hagyta, ahogyan azt Te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat és megtanulunk a pillanatban élni, azzal foglalkozni - nem pedig azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, amit szebbé tudsz tenni, az itt és most van!