Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem nem bírom nélküled..és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden percben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz! Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet már menthetetlen vagy. Ahogyan én is..


Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek.


Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom.


Sokszor azért nem tudjuk élvezni a jót, mert félünk, hogy bekövetkezhet valami rossz. Arra figyelj, amid van, ne arra, amid nincs.


Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.


Mindannyian keresünk valakit, aki a legjobbat hozza ki belőlünk, csak hogy emlékeztessen rá, hogy nem csak egy hatalmas romhalmaz vagyunk, hanem egy kis rész még maradt bennünk a jóból.


Azt hiszem ha valakivel együtt vagy, annak az a lényege, hogy amikor vele beszélsz, semmi más nem számít, és amikor épp a legrosszabb kedvedbe vagy, akkor is tetszel neki, akkor is beszélni akar veled és akkor is törődik veled.


Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.


Az emberek azt mondják, túl kell lépnünk a múlton, nem szabad visszanéznünk.
Eközben a szülök kiabálnak a dolgok miatt, amiket tegnap csináltál.
A fiúk emlékeztetnek a legkisebb hibádra is.
A barátok pedig mindig felidézik életed legcikibb pillanatait.
Emellett mégis hogy tudnánk túllépni a múlton, amire minden egyes ember emlékeztet?


Annyira csodálkozom rajta, hogy az emberek miért változnak meg olyan hirtelen. Az egyik nap aranyosak, a másik nap nem. Az egyik nap itt vannak, a másik nap eltűnnek. Egyik nap fontos vagy nekik, a másik nap értéktelen.
Nos, ennyire ironikusak tudnak lenni a dolgok és az emberek. Csinos sz*rságok, csinos hazugságok.
De a te döntésed, mert amikor azt választod, hogy közel kerülsz valakihez, azzal együtt a fájdalmat is választod.